Dadés szoros, Marokkó

2012. szeptember 14. 15:16 - cincogó felicián

A Dadés nagyon hasonlít a Békási szorosra. Van belőle egy nagy, ahol autóval lehet közlekedni, sok a turista és a bóvliárus és van egy kicsi, ami kevésbé ismert és sokkal szimpatikusabb.

Erre nyilván csak utólag jöttünk rá. Szokás szerint a Lonely Planet és a Google Earth alapján próbáltunk tájékozódni. Az útikönyvben volt egy leírás, a guglin sok szép kép. Ezek a képek össze-vissza vannak elszórva a térképen, csak annyi biztos, hogy van itt valahol egy cuccos szoros, de fene tudja hol.

Úgy gondoltuk, hogy majd mendegélünk az úton és ha látunk ösvényt vagy patakmedret valamerre, akkor oda bemegyünk, aztán meglátjuk. Mondanom sem kell, se ösvény, se patakmeder. Illetve holmi medrek vannak, de azokról egyértelműen látszott, hogy egyhamar nem lesz szoros belőlük.

Illusztrációként idemásolom az LP megfelelő részletét:

"But many of the best views in the Dadés Gorge aren't immediately visible from the road. A couple of kilometres past Aït Arbi, the road crosses an oued, an this river valley offers a sneaky back way to Kelaâ M'Gouna on foot. After another 5km and over a small pass, the hidden Gorge de Migurine (Sidi Boubar Gorge) joins from the right. The small gorge has springs and rock pools and makes a good half-day hike involving some wading.

Another 4km brings you to extraordinary red rock formations that appear to be melting right into the green carpet of the palmeraie below. Further on where the gorge suddenly narrows, you'll find the village of Aït Oudinar, with a few shops and a Sunday souq. About 2km beyond Aït Oudinar the road takes a turn for the harrowing, with hairpin bends inside the canyon. When the road eventually flattens out again, you might take that as your cue to turn around: you've already seen the best gorge scenery you can see without a 4WD"

Az érzékletes leírás helyett jobban örültem volna egy részletes térképnek. Az persze nem volt. Ezen szeretnék segíteni egy kicsit ezzel a poszttal.

A második bekezdéssel nem volt baj, azt nem lehet eltéveszteni. Megy az ember az autóval, egyszer csak ott van a szorosban, aztán már nincs benne. Látványos, szó se róla, de mi láttunk fotókat a másik szorosról és az sokkal jobban érdekelt. Azt viszont nem találtuk sehol. Ráadásul volt egy stopposunk is, aki annyira be volt szívva, hogy azt se tudta hova megy. Ezt a fickót gyorsan kiraktuk az első faluban és visszafordultunk keresgélni.

Elég sokat keresgéltük. A leírás nem talált a térképpel és egyik sem talált a valósággal. Mivel itt minden Vallée du Dades, el sem tudtuk magyarázni, hogy mit is keresünk. Mert természetesen senki nem hallott sem a de Migurine, sem a Sidi Boubar szorosról. Most sem tudom, hogy a Sidi Boubar a Nagy Dadés vagy a Kis Dadés, esetleg valami teljesen egyéb.

Végül persze meglett. Sokkal egyszerűbb lenne most a dolgom, ha lett volna nálam GPS, de azért hátha segít valakinek ez a leírás is. Gyorsan megjegyzem, hogy érdemes rászánni az időt.

Tehát: a Tamellat nevű falu körül jelennek meg jobb kéz felől a képeken látható jellegzetes sziklaképződmények. A falut elhagyva lesz ugyancsak jobbra egy nagy parkoló (fent bejelölve). Az ember akkor lehet teljesen biztos, hogy túlfutott rajta, ha lát egy utat jobbra át a folyócskán és egy táblát, hogy Aït Nemtommi (Arbi?) Ouest. Egyébként innen is meg lehet közelíteni a szoros bejáratát, csak valamivel nehezebb megtalálni. Cserébe van két kasbah és látványos sziklák.

Mi a parkolóból ereszkedtünk le a folyó mellé. A víz elég nagy ahhoz, hogy ne lehessen csak úgy átkelni. A fenti képen látható az egyik híd, amelyet nem láttunk a sziklától és a másik híd is, ameddig végül leballagtunk. Itt találkoztunk egy idegenvezetővel, aki aztán ellentmondást nem tűrően végigidegenvezetett a szoroson.

Az igazság az, hogy nem is bántuk. Ösvény nincs, jelzés nincs, meg kell találni az utat. Nem különösebben nehéz és akinek van ideje, az gond nélkül elboldogul, de nekünk nem volt. Inkább mentünk Aladdin után. Egy szorosban nem könnyű eltévedni, de itt bizony vannak mellékágak, amelyekről néha kiderül, hogy csak arra lehet továbbmenni. Na meg helyenként mászni kell, fel a sziklára, át a vízen és jól jött a segítség.

A lényeg az, hogy végig lehet menni. A "végig" azt jelenti, hogy addig, amíg megszűnik szoros lenni. Ez nem kinyílik, mint mondjuk a Kis Békás (ha már eddig ezzel példálóztam), hanem egyszerűen megszűnik. Felértünk a dombtetőre. A szoros mentén visszatrappoltunk a folyóhoz, átkeltünk az egyik hídon, felkapaszkodtunk az autóhoz és nekifogtunk alkudozni Aladdinnal. Viszonylag hamar ment, 650 dirhamról indultunk (65 euró) és kiegyeztünk 20 euró plusz egy polóban. Nekünk megérte, neki különösen. Összesen 4 óra volt az egész.

Még annyi, hogy az autót Marrakeshben béreltük és Ouarzazate-on keresztűl jutottunk ide. De megközelíthető tömegközlekedéssel, taxival vagy stoppal Boumalne Dadés nevű városból. Vízet vinni kell, mert helyenként van ugyan, de nem tanácsos inni belőle. Valamikor patak folyt benne, de a vízét gumicsöveken elvezették és csak itt-ott akad belőle.

Végül pedig a képek: