Az otel az természetesen hotel.

Törökországban mi nem a csillagokat kerestük, ha fedél alatt akartunk a fejünk fölé, hanem az alacsony árakat. Szerencsére az országon belül nagy a mozgás, nemcsak a turisták, hanem a törökök is sokat utaznak, ezért mindenfele van otel vagy pension. Viszonylag olcsók és megfelelő időben érkezve a megfelelő helyre tovább lehet alkudni. Cserébe a körülmények sem túl fényesek, de víz és wifi midenütt van.

Hanem ez a poszt nem az otelekről szól. Arról, hogy Törökország egy nagy otel, ahol szinte bárhol lehet aludni. Aludtunk mi sátorban, kappadókiai barlanglakásokban, tengerparti napozóágyon, vagy csak egyszerűen egy matracon. 

Úgy kezdtük, hogy stoppoltunk Konyaból Antalyaba. Pontosabban csak készültünk stoppolni, mert még a belvárosban kóboroltunk, amikor egy helyi újságíró beszervezett az éppen ott tartozkodó ékszerész haverje mikróbuszába. Az ékszerész Antalya-ból jött a fiát beíratni az egyetemre és mentek is vissza. Külön történet, hogy kerültünk be az autóba, de végül elindultunk. Az út azonban hosszú, mire leértünk a tengerpartra, rég besötétedett. Útközben a fiúval beszélgettünk - ő tudott angolul - és amikor leértünk a part közelébe, felvetettem neki, hogy valahol itt aztán tegyenek ki és ne vigyenek be a városba. Osztán miért, kérdezte. Mert sátorozni akarunk, válaszoltuk. No problem, mondta erre, tud egy kitűnő sátorozóhelyet, majd odavisznek. Remek.

Mentünk, mendegéltünk tovább, már jól bent jártunk Antalyaban és én kezdtem rosszul érezni magam. A busz egyszercsak megállt egy bulevárd közepén, a srác kinyitotta az ajtót és elmagyarázta, hogy itt menjünk lefele, bal kéz felől lesz egy lépcső, azon is le és ott a perfect camping place.

Hm. Ott álltunk a város közepén és fényesen kivilágított bulevárdon. Középen pálmafák, kétoldalt ötcsillagos hotelek. Jó lesz... Lementünk a lépcsőn és leértünk a plázsra. Volt ott röplabdapálya, napozóágyak, vendéglő, diszkó, hotel, minden. Egy szikla tövében felhúztuk a sátrat és aludtunk. Senki nem zavart, senkit sem zavartunk.

Később rájöttünk, hogy a sátor is felesleges. Tulajdonképpen a napozóágyakon is lehet aludni. A cókmók nagyrésze úgyis az autóban marad, a többit meg begyűri az ember az ágy alá. Kényelmes, szellős, egyszerű. A víz sem gond, mert minden strandon van zuhanyozó. Olyan amilyen, de általában folyik belőle víz. Reggel meg velünk fotózkodnak a koreai turisták. Nem akartunk bajt, ezért a biztonság kedvéért mindig megkérdeztünk valakit, aki éppen ott volt, hogy használhatjuk-e az ágyakat.

Ezzel együtt az egyik éjszaka nem egészen úgy sült el, ahogy számítottuk.

Bodrum és Antalya között kódorogtunk a tengerpart mentén. A Google Earth-ön találtunk Dalian mellett egy békés, elhagyatott partszakaszt, ahol majd csendes magányban terveztünk sátorozni a csillagos ég alatt. Ezzel szemben már odafele menet megállított a jandarma és megkérdezték, melyik hotelben van foglalásunk. Egymásra néztünk az autóban. Pegasus? - kérdi a jandarma. Az, az, Pegasus.

A csendes, elhagyatott part a valóságban egy bekerített reszort volt. Member of the international blue ribbon award, hirdette büszkén egy tábla, azóta sem tudom, hogy ez mit jelent. De a kerítés magáért beszélt. Ez itten egy nagyon előkelő hely. Dísznövények, díszmadarak, díszkavics és főleg jegyszedő.

Késő este volt már. Hova menjünk most szállást keresni? Sehova. Megkérdeztük a jegyszedőt, hogy lehet-e odabent aludni. Bólintott. Mi behurcolkodtunk. A homokon egy másik egyenruhás rendezgette a napozóágyakat, nála is érdeklődtünk. Lehet, persze, csak ne ezeken az ágyakon aludjunk, hanem ott a pallón túl, mert az a másik hotelé. 

Éjjel kettőkor arra ébredtem, hogy két jandarma nézeget. Mit ad isten, ugyanaz a kettő, aki megállított idefele jövet. Megvárták, amíg felülök és megdörzsölöm a szemem. What are you doing here? Elég egyértelmű volt, hogy mit, de azért udvariasan válaszoltam neki, hogy alszunk.

Itt sajnos nem lehet. El kell menni. 

Ezalatt a többiek is felébredtek, vázoltam nekik a helyzetet. Menni kell. Közben a jandarma elkérte az iratokat. What is your job? kérdi tőlem. Erre mit mondjak? Engineer... Csóró román mérnök. 

De hova menjünk éjjel kettőkor? Megkérdeztük a két jandarma-t, nem tudnak-e ajánlani egy jó helyet? Tudtak. A part végén ott egy szikla, amögött nyugodtan lehet aludni. Csak tűnjünk el szem elől.

Fogtuk a cuccokat és elballagtunk a szikla mögé. Annyira valóban nem voltunk szem elött, mint az ágyon, de reggel eléggé megbámultak az arra nordic walkingoló német turisták.

Később aztán az egyenruhás parkőrök is kezdtek bámulni. Különösen az ébresztett gyanút, amikor a hálózsákokat és a matrcokat szétszórva a zuhanyozó körül talpig habosan pancsoltunk a víz alatt. Számukra ismeretlen volt ez a viselkedés. A Pegasus (Blue Pearl, stb) hotel vendégei még sose csináltak ilyet... Persze leléptünk, mielőtt a kidobtak volna.

Itt feküdtünk le este...	... aztán itt keltünk reggel

No, de aludtunk sátorban is. Antalya és Isztanbul között óriási a távolság. Valamikor délelőtt beültünk az autóba és mentünk, mentünk, északnak amíg bírtuk. Amikor már mindenkinek elege lett az autókázásból, akkor letértünk egy mellékútra, mellékútról egy még mellékebb útra és a legelső adandó helyen felhúztuk a sátrat.
Első alkalommal valahol az anatóliai pusztában ért utól az este. Nem is volt semmi baj, csak egy juhnyáj sétált arra éjjel kettőkor és a kutyákat képesztette el teljesen a két ismeretlen objektum a legelőn. Ugattak, ugattak, aztán valaki kimászott a sátorból és látták, hogy emberi lényekről van szó. Akkor lecsendesedtek és továbballagtak.

Második alkalommal már a hegyek között próbáltuk meg ugyanezt. Körülbelül 10 perccel a motor leállítása után érkezett a jandarma. Kezüket a fegyverükön tartva szálltak ki a terepjáróból. Hiába, nyugtalan környéken járunk. Kissé izzadva, egy magyar-török társalgási szótár segítségével próbáltuk meg elmagyarázni, hogy csak egy éjszakáról van szó. Elég komorak voltak, amíg egyikük észre nem vette a sátrakat az erdőben. Akkor elnevették magukat, látták, hogy csak bolond turistákról van szó, visszaültek az autójukba és elmentek.

Persze történet van még. Kappadókiában a szomszéd barlang lakója szufi dallamokat játszott a furulyán. Demre-ben egy panzió padjain aludtunk. Yusufeli-ben egy labirintusban laktunk. Amikor megérkeztünk nyolcan Isztambulba, kiderült, hogy a hosztelben csak egy személyre foglaltak helyet. Belső Anatóliában, ahol merő szikla minden és szögesdrótból van a növényzet, kénytelenek voltunk megalkudni egy kempingre. És így tovább, és így tovább.

Otel Türkiye. Lehet rá választani csillagokat az égről, van ott elég.