Varság az egyetlen hely a világon, ahol hegyháton folyik a patak. Persze ott sem mindenütt, hanem csak a Kopjáskertben, ott is azért, mert annak idején Lőrinc Laci bácsi medret ásott neki.

Nem kis munka abban a sziklás talajban. Mesélte volt, hogy milyen hosszú az a meder, de már elfelejtettem. Egy kilóméternél hosszabb, száznál kevesebb, nem számít. Ez a patak tulajdonképpen malomárok: a víz egy nagy kereket forgat, az meg egy generátort. Ez a generátor működtette a műhelyt, a házat, még a kertben lakó városiaknak is jutott az áramból. Hogy ne legyen gondja a vízhozammal egy kis gyűjtőtavacskát is ásott, később mellé egy másodikat. Abba pisztrángot telepített, de a vidra mind kiszedte.

Ilyen hely ez a Varság, a halat a vidra viszi el, a kecskét a medve, a lovat a farkas, a fát az ember. Bár Árpi arról mesélt egyszer félrészegen a kocsmában, hogy mióta közbirtokosság van, lopni se lehet. Ahogy megszólal az erdőben a druzsba, a telefonok is megszólalnak és jönnek. Bizony, Varságon komolyan veszik a közbirtokosságot. A polgármester is megmondta. Mindenkivel kiegyeztek. Kivel így, kivel úgy. Aki nem ért a szóból, annak jobb, ha elköltözik.

Mert itt rend van. Ha aszály van és nem lehet pálinkát főzni, akkor senki sem főz pálinkát. Ha a vezetékes vízzel nem lehet füvet öntözni, mert nincs elég víz a rendszerben, - alulterveztük na, az az igazság -, akkor senki sem öntözi abból a füvet. Ha valaki mégis, akkor először felszólítják, másodszor levágják a rendszerről. 

Varságra most Udvarhelyről jár fel orvos, minden második nap, de végzi az egyetemet egy falubeli és akkor lesz saját orvosa a falunak. A hét tanárból most három varsági születésű és azon vannak, hogy az összes az legyen. Van egy ügyvédjük is bent Udvarhelyen, ő intézi a falu ügyeit. 

Az a baj az idegenekkel, hogy nem értik a varságiakat. Lehetnek bármilyen jóindulatuak, de nem értik. Ezért meg kell győzni az embereket, hogy egyetem után térjenek haza, mert másként nem megy, A hivatalban is elkell a tanult ember.

Mire Laci bácsi megöregedett, dróton is hoztak áramot a Kopjáskertbe, de azt használja az, akinek nincs saját. A poznákon levő három fényt meghagyták, legalább látják a medvét, ha jön, amúgy sem ők fizetik.

Ez a három körte a falu teljes közvilágítása. Legalábbis az volt, amikor egy szép napon három barátunk biciklivel jött Varságra és egy negyedik barátunk leírása alapján próbált megtalálni minket. Egyikük sem járt előtte soha a Kopjáskertben és foglamuk sem volt róla, hogy mekkora is Varság. Ez még a mobiltelefonok kora előtt volt, ezért aztán este szépen besétáltunk a Központba és beültünk egy kocsmába várni, mert hát ha valaki eltéved egy faluban mit csinál? Beül a kocsmába. Ők hárman is beültek, ahogy gondoltuk, csak éppen egy másikba. De sebaj, este lakodalom és az összes kocsma egyszerre zárt, úgyhogy egyszerre dobtak ki mindkét helyről. Nagy volt az öröm, amikor egymásba botlottunk a vaksötétben. Gyorsan meg is mutattam a három halvány fénypontot a távolban. Na, oda kell menni... Alig fél óra séta...

Nyílván Varságon is a kocsmában lehet a legtöbbet megtudni arról, hogy mi történik a faluban. 

Aztán nekünk is volt egy ilyen kis kutyánk, mint ez, mesélte az egyik boltos néni, amikor megjelentünk nála egy kopjáskerti kutyával. Kivittük az esztenához. A medve feltépte a hasát, kifolytak a belei. Visszatettük neki, a fiam összevarta, azóta is megvan.

Boró a Kopjáskertben lakik, eddig egyedül járt iskolába az erdőn át, de amióta találkozott a medvével fél. Vinni kell. Lackó is találkozott vele az erdőben és ijedtében szétcsapott egy követ a fejszével. Ettől a medve is megijedt és odébállt. Ősszel van inkább baj vele, mert bejön a szilvára. Nem baj az, ha megeszi a szilvát, hanem letöri a fákat. Nem egy este üldögéltünk a ház mellett a tűznél, míg a kert túlsó végében a medvét hajkurászták. Igaz, a kert túlsó vége a domb másik oldala.

Beszélgetünk Gizivel, Laci bácsi feleségével.

- Hogy vannak a fiúk, Gizinéni?

- Melyik?

- ... Csaba.

- Az jól.

- És Árpi?

- Ő is jól.